|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 52 találat | lapozás: 1-30 | 31-52 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Rehn, Olli 2006. május 29.Marosszék Székely Tanácsa (MSZT) ülésezett május 26-án Marosvásárhelyen, a Kultúrpalota kistermében. A tanácskozáson Pál-Antal Sándor történész a székely önkormányzatról mutatott be történelmi áttekintést. Napirenden szerepelt továbbá egy beszámoló és helyzetelemzés az autonómia-törekvésekről, a teendők között szó volt a június 18-i gyergyóditrói Székely Nemzetgyűlésen való részvételről is. A résztvevők támogatják a gyergyóditrói székely nagygyűlés összehívását, „Marosszék őshonos lakóinak nevében” követelik a székely nép „román államon belüli önrendelkezési jogának szavatolását”, illetve, hogy Romániában is az EU-ban gyakorolt normák érvényesüljenek, és „a székely nép az EU autonóm közösségeihez hasonlóan gyakorolhassa Székelyföld önkormányzását”. Fodor Imre elnök elmondta, hogy bár a korábbi országjelentésben szó volt a kisebbségek helyzetéről, az idén májusiban nem, és Olli Rehn bővítési biztos szerint azért, mert az arra illetékes testületek nem igényelték. Ez alatt az RMDSZ-t lehet érteni, de Magyarország kormányát is. Ezt ellensúlyozandó, a SZNT összehív egy Székely Nemzetgyűlést Gyergyóditróba, amely nem politikai megnyilvánulás lesz, hanem közképviseleti szervként igényli Székelyföld területi autonómiáját. A helyszínt a korábbi SZNT-ülésen maga a polgármester javasolta. Utána valószínűleg nyomás nehezedett rá. /Mózes Edith: „Négyszemközt sokan lelkesednek”. Ülésezett a Marosszéki Székely Tanács. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 29/2006. május 30.A lobbinak bármikor helye van az Európai Parlamentben (EP), ha arra lehetőség mutatkozik – mondta Kónya-Hamar Sándor RMDSZ-es képviselő, Románia egyik európai parlamenti megfigyelője. Egy hónapból két-három hetet Brüsszelben, egyet Strasbourgban töltenek, és havonta, illetve kéthavonta egy hétre „szabadok”, azaz az itthoni parlamenti munkát végzik. Az EP-ben a megfigyelők bármelyik bizottságba bejárhatnak, ha olyan témakör merül fel, ami érdekli őket. A bizottságok és a parlamenti frakció ülésein felszólalhatnak, a plénumban nem. Kónya-Hamar Sándor is aláírta azt a levelet, amelyben több európai parlamenti képviselő figyelmeztette az Európai Bizottság elnökét, hogy a romániai magyarok helyzete a jelentésből kimaradt; ezt megelőzően Olli Rehn kapott hasonló tartalmú levelet. Meglepő volt, hogy Olli Rehn a külpolitikai bizottságban, majd a plénum előtt is megválaszolatlanul hagyta ezeket a kérdéseket. /Cseke Péter Tamás: Nagyüzemi lobbi az EP-ben. Beszélgetés Kónya-Hamar Sándor európai parlamenti megfigyelővel. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 30./2006. június 1.Románia nyomást fog gyakorolni az EU-ra, hogy az Európa Tanács június 15–16-i ülésén hozzák nyilvánosságra az ország csatlakozási időpontját. Monica Macovei igazságügyi miniszter kifejtette: jó lenne, ha a nyilvánosságra hozatal legkésőbb szeptemberben megtörténne. A május 16-án közzétett országjelentés októberre halasztotta Románia és Bulgária EU-integrációs időpontjának nyilvánosságra hozatalát. Olli Rehn bővítési biztos május 31-én a német parlament európai ügyekkel foglalkozó bizottsága előtt Bulgária és Románia csatlakozási szerződésének ratifikálása mellett tette le a garast. Traian Basescu államfő is kedvező hírekkel tért haza párizsi látogatásáról. A francia szenátus elnöke, Christian Poncelet bejelentette, hogy vagy június 30-án, vagy július 10-én Párizs ratifikálja a csatlakozási szerződést. /Sürgeti Románia a csatlakozás időpontját. Bukarest október helyett júniusban szeretne biztosítékot kapni. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 1./2006. június 9.Az EU képviselői bíznak abban, hogy Románia és Bulgária a hátramaradt időszakban teljesíti a csatlakozási feltételeket – számolt be Markó Béla szövetségi elnök, miniszterelnök-helyettes a június 8-án Brüsszelben Olli Rehn bővítési biztossal folytatott megbeszélésről. Rehn egyrészt a korrupcióellenes intézkedések, másrészt a kisebbségi kérdések, nevezetesen a kisebbségi törvénytervezet elfogadása felől érdeklődött. A kisebbségi törvény elfogadásáról szólva Markó Béla elmondta, komoly véleménykülönbségek vannak a koalícióban, egyébként e tekintetben sokat segített a bővítési biztos támogatása. A magyar nyelven történő felsőfokú oktatást szükségesnek tartja Markó Béla. Wilfried Martens, az Európai Kereszténydemokrata Néppárt elnöke biztosította az RMDSZ-t: latba vetik minden tekintélyüket, hogy a román törvényhozás megszavazza a kisebbségi törvényt. Az RMDSZ-képviselők találkoztak a magyarországi EP-küldöttséggel, akik ezúttal is támogatásukról biztosították az RMDSZ-t. /N.-H. D.: RMDSZ-küldöttség Brüsszelben: a korrupció és a kisebbségi törvény volt a téma. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 9./2006. június 12.Nem a kormányátalakítás, hanem a Brüsszel által is sürgetett törvények elfogadása a prioritása Romániának – fejtette ki Markó Béla RMDSZ-elnök. Az Erkölcsi Feddhetetlenségi Ügynökség megalakítására, a politikai pártok finanszírozására, illetve a nemzeti kisebbségek jogállására vonatkozó jogszabályt Markó szerint legkésőbb júliusban, a parlament rendkívüli ülésszakának munkálatain el kell fogadni. Júliusban rendkívüli ülésszak összehívását fogja javasolni, hogy elfogadhassák a csatlakozásig szükséges jogszabályokat, jelentette be bukaresti sajtóértekezletén Markó Béla. Abban bízik, hogy a kisebbségi törvényt szeptemberig megszavazza a parlament. A kisebbségi törvény kormány által jóváhagyott formában történő elfogadása ellen továbbra is leginkább a Demokrata Párt (PD) tiltakozik. Emil Boc PD-elnök azt nyilatkozta: „Ha nem kérnek olyan túlzásokat, mint a Kulturális Autonómia Tanács, vagy ezen tanács által gyakorolt vétójog, a tervezet mehet tovább”. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Közgyűlése nyilatkozatában, „megdöbbenésének ad hangot” amiatt, hogy a 2006. május 16-i jelentés készítői „teljességgel megfeledkeztek” a romániai magyarságról. A Tőkés László püspök-elnök által aláírt dokumentum szerint megütközéssel fogadták Olli Rehn bővítési biztos magyarázatát, amely szerint: „a magyar kisebbség feltételei javultak, amióta az RMDSZ tagja a kormánynak”. Markó Béla RMDSZ-elnök a nyilatkozatot nem kívánta részleteiben kommentálni. „Nem kell ezzel foglalkozni – mondta Markó. – Az elmúlt években a hazai magyarság helyzete természetesen javult, és Olli Rehn bővítési biztos sem azt mondta, hogy minden tökéletes”. /Gujdár Gabriella: Rendkívüli parlamenti ülésszak összehívását javasolja Markó Béla RMDSZ-elnök. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 12./2006. június 13.A Királyhágómelléki Református Egyházkerület közgyűlése Románia küszöbön álló európai csatlakozásával kapcsolatban a megoldatlan problémák közé sorolta az egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatásának elmaradását vagy késleltetését, a magyar nyelvű felsőoktatás korlátozását, az állami magyar egyetem helyreállításának, illetve létrehozásának tilalmát, az erdélyi magyarság autonómiatörekvéseinek a megtorpedózását, a csángó-magyarok nemzeti-kulturális jogainak a semmibevételét és mesterséges asszimilációjuk folytatását, a kisebbségi egyházakat sújtó diszkriminációt, továbbá a nemzetközi szervezetek által is bírált választási törvények kisebbségi közösségeket diszkrimináló előírásait. A közgyűlés megdöbbenésének ad hangot annak láttán, hogy az országjelentés megfeledkezett a romániai magyarságról. A közgyűlés megütközéssel fogadta Olli Rehn bővítési biztos azon magyarázatát, mely szerint „a magyar kisebbség feltételei javultak, amióta az RMDSZ tagja a kormánynak” A közgyűlés felveti az RMDSZ felelősségét abban, hogy az erdélyi magyarság számára rendkívül kedvezőtlen országjelentés született. /Az egyházkerület számonkérést sürget Románia európai uniós csatlakozásáról. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 13./2006. június 19.Markó Béla kormányfő-helyettes június 18-i, Marosvásárhelyen tartott sajtótájékoztatóján kifejtette: Olli Rehn uniós bővítési biztossal folytatott brüsszeli megbeszélésén is fő helyen szerepelt a kisebbségi közösségek kulturális autonómiájának megteremtését tartalmazó kisebbségi törvény elfogadása. „Egyetértettünk abban, hogy a kisebbségi törvényt még az őszi országjelentés közzététele előtt el kell fogadni” – közölte Markó. Hangsúlyozta, Olli Rehn jogosnak nevezte azt az igényt. /Bögözi Attila: EU-fókusz a kisebbségi törvényre. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./2006. június 27.A Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága átiratot fogalmazott meg Olli Rehn bővítési biztosnak, amelyben tájékoztatja a Székely Nemzetgyűlés határozatáról és felkéri az Európai Bizottságot, hogy támogassa a székely nép jogát az önrendelkezésre, Székelyföld önkormányzására, népszuverenitásának gyakorlására. Az SZNT Állandó Bizottsága ugyanakkor jóváhagyta a Románia államelnökének, kormányának és parlamentjének címzett megkereséseket a Székelyföld autonóm státusának garantálására vonatkozó tárgyalások megkezdéséről, tájékoztatott az SZNT elnöke, Csapó József közleményében. Az ÁB átiratot küld Magyarország kormányának, arra kérve a magyar államot, hogy gyakoroljon védőhatalmi státust Székelyföld autonómia-törekvései felett. Összeállt egy tárgyalóbizottság is, amelynek hatásköre képviselni az illetékes romániai hatóságokkal folytatott megbeszéléseken a székelyföldi autonómia-törekvéseket. A tárgyalóbizottság tagjai: dr. Csapó I. József, Andrássy Árpád, Ferencz Csaba, Izsák Balázs és Tulit Attila. Az ÁB tiltakozó átiratban tájékoztatta az illetékes hatóságokat, az emberjogi szervezeteket és a nemzetközi közvéleményt a Székely Nemzetgyűlés előestéjén Gyergyószentmiklóson elkövetett, súlyos etnikai konfliktus veszélyét magában hordozó csendőri atrocitásról. /Az SZNT tájékoztatja Ollie Rehnt. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 27./2006. július 20.Schöpflin György politológus a vele készített interjúban leszögezte, az uniós tagság kötelezettségekkel jár. Van egy alkalmazkodási folyamat. A spanyol, portugál vagy a görög csatlakozás folyamatában az ottani elitek és a nép is valamennyire megtanulta, elfogadta, hogy miként kell EU-s módon viselkedni. Romániában ma még kevesen vannak tisztában azzal, hogy ez mit jelent. Öt-tíz évnek tanulással kell eltelnie. Arra a kérdésre, hogy Románia EU-csatlakozásával jó idők következnek-e a romániai magyar érdekérvényesítésben, Schöflin kifejtette, voltak lehetőségek, amelyeket a magyar kormány elszalasztott, és a civil társadalom sem vette igénybe. „Ha az erdélyi magyarság két éve levelekkel, beadványokkal bombázta volna Olli Rehn bővítési biztost, és ha az RMDSZ is vállalta volna ezt, többet lehetett volna elérni.” Meg kell a román többséget győzni arról, hogy a román centralizáció nem tartható fenn. /Gazda Árpád: Öt-tíz éves tanulás következik. = Krónika (Kolozsvár), júl. 20./2006. szeptember 12.Markó Béla miniszterelnök-helyettes válaszlevelet intézett Franco Frattinihez, az Európai Bizottság alelnökéhez és Olli Rehn bővítési biztoshoz, amelyben a két brüsszeli tisztségviselő aggodalmaira reagált. Frattini és Rehn azért fordult az integrációért felelős kormánypolitikushoz, mert a képviselőház jogi bizottsága az RMDSZ közbenjárásával jelentős mértékben módosította a Feddhetetlenségi Ügynökség (AN) létrehozásáról szóló törvényt. Válaszlevelében Markó Béla kifejtette: maga is egyetért azzal, hogy szükség van egy, a közjogi méltóságok és köztisztviselők vagyonnyilatkozatában foglaltakat ellenőrző intézményre. Az RMDSZ elnöke figyelmeztetett: a honatyáknak jogában áll módosítani a kormány tervezetén, „kiküszöbölve azokat az előírásokat, amelyek más törvény módosítását vonják maguk után, és amelyek törlésével elkerülhető, hogy a létrehozandó új intézmény hatásköre a rendőrség, az ügyészség és a bíróság hatáskörére tevődjön rá”. Az RMDSZ elnöke felhívta az európai politikusok figyelmét arra is, hogy nem történt előrelépés a kisebbségi törvény ügyében. /Cseke Péter Tamás: Markó válaszlevelet írt a „csalódott” Rehnnek. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 12./2006. szeptember 13.Az Európai Parlamentben is felfigyeltek az ÚMSZ romák elleni karhatalmi túlkapásokat jelző tényfeltáró riportjára. Mohácsi Viktória, az EP SZDSZ-es képviselője az ÚMSZ-ből értesült a Szászrégenben történtekről, ahol a rendőrség különleges egységei romákra lőttek, megsebesítve ártatlan embereket is. A képviselő úgy döntött: Romániába jön az esetről tájékozódni, és értesítette Olli Rehn bővítési biztost is az eseményekről. A Romani Criss roma szervezet is a helyszínre utazott. „Ez a helyzet egyszerűen tűrhetetlen – fejtette ki Mohácsi Viktória – nem lehet szó nélkül hagyni, hogy rendőrök verik az embereket, fegyverrel támadnak rájuk, asszonyok és gyerekek kerülnek puskacső elé.” Az abafáji összetűzés állítólag abból robbant ki, hogy a rendőrség megpróbált kézre keríteni két roma nemzetiségű férfit, akik állítólag egy rendőrt bántalmaztak. A két férfit, akit a lap riporterei az eset után perceken belül megtaláltak, a rendőrség még most is keresi. /A régeni karhatalmi túlkapásról szóló riportunk felkavarta a brüsszeli vizeket. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 13./2006. szeptember 19.Saját szemével látta a szászrégeni romák sérüléseit szeptember 18-án az Európai Parlament két magyar képviselője, akik a helyszínen tájékozódtak a helyi rendőri erők és a roma közösség tagjai között nemrég lezajlott incidensről, megállapítva, hogy a rendfenntartó erők valóban rálőttek a romákra. Az Európai Parlament (EP) szocialista, illetve szabaddemokrata képviselője, Lévai Katalin és Mohácsi Viktória utazott Szászrégen Abafája negyedébe, ahol szeptember 7-én kollektív rendőrségi megtorlás történt a romák ellen. A képviselők a látogatás után közös sajtótájékoztatót tartottak. Harminchét embernek látták a sérüléseit, és éles lövedék nyomát is a házfalon. A két képviselő előtt a helyszínen tartózkodó polgármester elismerte, hogy valóban rendőri túlkapásról volt szó. A magyar képviselők jelezték: Brüsszelben tájékoztatni fogják a Szászrégenben tapasztaltakról Olli Rehn bővítési biztost és saját frakcióikat is. /Szászrégenben jártak magyar EP-képviselők. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./2006. szeptember 20.Ciprian Minodor Dobre, Maros megye prefektusa cáfolta a Mohácsi Viktória európai parlamenti (EP) képviselő romániai sajtótájékoztatóján elhangzottakat. Mohácsi Viktória és Lévai Katalin EP-képviselők Szászrégen Abafája lakónegyedében tájékozódtak az itt történt rendőrségi túlkapásokról. Ezt követően zárt ajtók mögött tárgyaltak a megye prefektusával, az Országos Rendőr-főfelügyelőség főbiztosával és a megyei rendőrfőkapitánnyal, majd Mohácsi Viktória az esti órákban sajtótájékoztatót tartott. Mint elmondta, nem áll módjában a zárt ajtós megbeszélések tárgyában nyilatkozni. Annyit azonban közölt: a rendőrfőkapitány nyilatkozata szerint kétfajta vizsgálat folyik, egy belső rendőrségi és egy ügyészségi. Mindent megtesznek azért, hogy ha bármilyen szabálytalanság történt, annak meglegyenek a következményei. Dobre szerint a találkozó nem csupán protokolláris jellegű megbeszélés volt, hanem konkrét adatokat és információkat cseréltek arról, ami szeptember 7-én Abafáján történt. Mohácsi Viktória a prefektus szerint közölte, hogy a jelentés, amit Olli Rehn bővítési biztos és az Európai Parlament elé terjesztenek csak az abafáji romák álláspontját fogja tükrözni, ha a rendőrség addig nem bocsátja rendelkezésükre a vizsgálat végső eredményeit. A sajtótájékoztatón a roma nemzetiségű Radu Ioan Olimpiu rendőrfelügyelő, aki a lövöldözést megelőzően egy szászrégeni bár teraszán került konfliktusba két abafáji roma fiatalemberrel, áldozatként tüntette fel magát, s nehezményezte, hogy az EP-képviselők vele nem vették fel a kapcsolatot. Megjegyezte még, hogy az események óta állandó zaklatásnak van kitéve jómaga és a családja az abafáji roma közösség részéről. Azért jött ide, mert kivonult egy egység Abafájára és ott elkezdtek lövöldözni, reagált erre Mohácsi. /Bakó Zoltán: Mi hangzott el a zárt ajtók mögött? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 20./2006. szeptember 28.Látványos ünnepélyességgel, rendkívüli biztonsági intézkedések közepette fogadták szeptember 27-én Bukarestben a frankofon országok csúcstalálkozójára érkező több tucat állam- és kormányfőt. Megérkezett Jacques Chirac francia elnök, az eseményen részt vesz José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke, és Olli Rehn bővítési biztos is. Bukarestben a rendezvény valósággal megbénította a várost. A parlament és az iskolák kényszerszünetet tartanak. Az utolsó pillanatban történt kozmetikázás során – állítólag – sikerült két napra „eltűntetni” Bukarest utcagyerekeit, a kéregetők és prostituáltak hadát. A Frankofonia Nemzetközi Szervezete Franciaországot, valamint azokat az államokat, közösségeket tömöríti, ahol a korábbi gyarmati függés vagy a kulturális kapcsolatok folytán franciául (is) beszélnek. A szervezetnek 53 tagja van, tíz pedig megfigyelői státussal rendelkezik. /Frankofon csúcs kezdődött Bukarestben. Rendkívüli biztonsági intézkedések, lezárt városrészek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 28./2006. november 27.Markó Béla honoráriuma, rejtélyes szerzői jogdíjból származó tavalyi bevétele ügyében vizsgálódik a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA). Az ügyészek az elmúlt hetekben több erdélyi magyar könyvkiadótól levélben kértek tájékoztatást arról, hogy milyen szerződéseket kötöttek az elmúlt időszakban Markó Bélával, és ezek folyományaként milyen összegeket fizettek ki a miniszterelnök-helyettesnek. „Épp a napokban állítottuk össze a DNA által kért dokumentációt” – nyilatkozta a Krónikának Káli Király István, a marosvásárhelyi Mentor Kiadó igazgatója. Markó Béla miniszterelnök-helyettes márciusi vagyonbevallásában feltűnően nagy összegű szerzői jogdíjként kapott jövedelemről számolt be. A dokumentumból az derült ki, hogy Markó 2005-ben többet keresett költőként, mint miniszterelnök-helyettesként, szenátorként és RMDSZ-elnökként együttvéve. Államminiszterként ugyanis 43 197 lejt, RMDSZ-elnökként 45 376 lejt, irodalmi művei jogdíjaként viszont 90 000 lejt és 16 000 forintot könyvelhetett el. Mindezt úgy, hogy 2005-ben egyetlen könyvet sem jelentetett meg, korábban pedig kijelentette: 1990 óta, amikor politikai pályára tért, nem jut már ideje versírásra. A Krónika május 2-án közölt írásában Markó azzal magyarázta a nagy összegű bevételét, hogy öt évre eladta versei kiadási jogát egy erdélyi és egy magyarországi kiadónak. Jelezte, hogy nagyon rövid időn belül megjelenik egy gyermekverseskötete. A Markó-sorozat azonban nem jelent meg. – Mi már májusban elküldtük az ügyészség által kért dokumentumokat – nyilatkozta Tőzsér József, a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó igazgatója. A Pallas-Akadémia jelentette meg idén Lábujjhegyre állt ország címen Ágoston Hugó Markóval készített interjúsorozatát. „Ezután azonban csak Ágoston Hugónak járt honorárium.” – mondta Tőzsér József. A Mentor Kiadó a Markónak fizetett osztalékról tudott beszámolni. A miniszterelnök-helyettes ugyanis a kiadó részvényeinek a 22,2 százalékát birtokolja, ennek alapján kilencezer lejt utaltak át Markó bankszámlájára. – Nem hiszem, hogy mi erről akartunk beszélni – vágott vissza ingerülten Markó Béla, amikor több mint két héttel ezelőtt nemcsak a pozsonyi tárgyalásairól kérdezte a Krónika, hanem a június-júliusra ígért gyermekverseskötetét is szóba hozta. Markó kitért a válasz elől, jelezte: nem tartja időszerűnek, hogy könyvkiadási ügyeiről is kérdezze a lap. A Krónika az ezt követő két hétben napi rendszerességgel próbált interjút kérni a miniszterelnök-helyettestől, sajtótitkárának azonban nem sikerült időpontot egyeztetnie. Az RMDSZ képviselői segítségével nyirbálta meg a parlament azt a törvénytervezetet, mely az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) létrehozására vonatkozik. A kormány által benyújtott tervezet szerint az ügynökség feladata a politikusok vagyongyarapodásának az ellenőrzése lenne. A törvény vitája során az RMDSZ a Nagy-Románia Párttal, a Szociáldemokrata Párttal és a Konzervatív Párttal alkotott alkalmi koalíciót, hogy le tudjon faragni az ANI ellenőrzési jogosítványaiból. A szövetség ezzel az EU haragját is kiváltotta. Franco Frattini, az Európai Bizottság alelnöke és Olli Rehn bővítési biztos szeptemberben személyesen Markó Bélának címzett levélben kifogásolta, hogy a szövetség az ANI-törvény ellen fordult. /Gazda Árpád: Ki lehet a honor-donor? = Krónika (Kolozsvár), nov. 27./2006. november 30.November 30-án szavaz az Európai Parlament (EP) Pierre Moscovici raportőr Romániáról készült jelentéséről. Az eredetileg szűkszavú jelentésben a magyar EP-képviselők lobbijának köszönhetően kiegészült a magyar kisebbségre vonatkozó passzus. A vitában több magyar EP-képviselő is felszólalt. Harangozó Gábor (MSZP) megemlítette a Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) kifüggesztett kétnyelvű táblák eltávolításával, a két magyar oktató kizárásával kialakult helyzetet. Elmondta: szükség van a 1,5 milliós magyar kisebbség jogának tiszteletére, a kulturális és közigazgatási önrendelkezésre, mert a problémákat a szubszidiaritás elve alapján azon a szinten kell megoldani, ahol azok jelentkeznek. Gál Kinga (Fidesz) elmondta: az EP elismeri a román kormány igyekezetét a felzárkózás terén, az ország lakossága megérdemli, hogy az ország EU-taggá váljon. De Romániában továbbra is tabu téma a kisebbségi kérdés, amelynek terén még nagyon sok a tennivaló. Sokan csak hangoztatják a multikulturalitás fontosságát, de szankcionálják azokat a magyar oktatókat, akik például ki merik tenni magyarul a Dohányozni tilos táblát. Dobolyi Alexandra (MSZP) elmondta: Romániának és Bulgáriának még számos reformot és intézkedést kell végrehajtania annak érdekében, hogy országaik az Unió szerves részévé váljanak. Felhívta a román kormány figyelmét a kisebbségi törvény elfogadásának szükségességére. Kónya-Hamar Sándor, RMDSZ-es EP-megfigyelő tájékoztatása szerint felszólalásában maga Olli Rehn bővítési biztos is azt hangoztatta: az ország megérdemli, hogy az EU teljes jogú tagja legyen január elsejétől, de sok gond van még Romániában, ami a vállalt kötelezettségek teljesítését illeti, többek közt a multikulturalitás tiszteletben tartásának terén. Kónya elmondta: az ülésen jelen levő román EP-megfigyelők felháborodottan hallgatták a felszólalásokat. Egyesek idegességükben még nyomdafestéket nem tűrő vulgáris bekiabálásoktól sem riadtak vissza. /Sz. K.: EP-vita a Moscovici-jelentésről. A parlament plénumában felmerült a Babes–Bolyai-ügy is. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 30./2006. december 27.Ismét levélben sürgette Olli Rehn az Országos Feddhetetlenségi Ügynökségről (ANI) szóló törvény elfogadását. A bővítési biztos személyesen Calin Popescu-Tariceanu kormányfő közbenjárását kérte annak érdekében, hogy a jogszabályt „megcsonkítatlan” formában fogadja el a parlament. Tariceanu a levélre reagálva azt mondta: a hatalmak szétválasztásának elve tiltja beavatkozását a szenátus munkájába, de a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnökeként kötelessége sürgetni a törvény eredeti formában történő elfogadtatását. /Újabb Rehn-levél, most Tariceanunak. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 27./2006. december 28.Jeles európai személyiségek szilvesztereznek az idén Bukarestben, hogy együtt ünnepeljük a csatlakozást. Magyarországot Göncz Kinga külügyminiszter képviseli. Margot Wallström intézményközi kapcsolatokért felelős bizottsági alelnök és Olli Rehn bővítési biztos családostul Bukarestben tölti szilveszter éjszakáját. Az Európai Unió soros elnökségét Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter, az Európa Tanács vezetője képviseli majd. /Bukarestben szilveszterezik Göncz Kinga. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 28./2007. január 3.Több európai ország magas rangú politikusa vett részt december 31-én a bukaresti kormánypalota előtt Románia EU-csatlakozása alkalmából rendezett ünnepélyes zászlófelvonáson. Ezzel egyidőben az ország minden megyeszékhelyén felvonták az Európai Unió zászlaját. Traian Basescu államfő és Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök együtt vonult el a katonai díszsorfal előtt, majd rövid beszédben üdvözölte a vendégeket – hogy aztán a szilvesztert a főváros két különböző pontján ünnepeljék. A meghívottak sorában ott volt Olli Rehn, az Európai Unió bővítési biztosa, Margot Wallström kommunikációs biztos, Josep Borrell, az Európai Parlament elnöke, Frank-Walter Steinmeier német, Göncz Kinga magyar, Ivailo Kalfin bolgár és Per Stig Moller dán külügyminiszter is. Göncz Kinga rövid megbeszélést folytatott Mihai Razvan Ungureanu külügyminiszterrel. A tanácskozás után tartott sajtótájékoztatón a két politikus arra helyezte a hangsúlyt, hogy Románia uniós csatlakozása mindkét országnak, mindkét nemzetnek a javára válik. Göncz Kinga emlékeztetett, hogy a csatlakozás megvalósulásában az RMDSZ-nek is nagy szerepe volt. /Felvonták az EU-zászlót Bukarestben is. Román kollégájával találkozott Göncz Kinga. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 3./2008. január 23.A romániai magyar felsőoktatásért folyó harc egyidős a rendszerváltással. A követelések már a kilencvenes évek derekán zátonyra futottak. Az RMDSZ kész tényként fogadta el: a román politikai elit nem hajlandó elismerni a magyar felsőoktatás autonómiáját. Kónya-Hamar Sándor nemrég leköszönt EP-képviselő ismét a figyelem központjába vonta a Bolyai Tudományegyetem ügyét, amikor az Európa Parlamentben aláírásgyűjtésbe kezdett az erdélyi magyar állami egyetem támogatásáért. Kónya-Hamar Sándor emlékeztetett: a kilencvenes évek derekán, amikor az RMDSZ még nem volt elkötelezve különböző kormányérdekeknek, félmillió aláírás gyűlt össze az önálló magyar felsőoktatás támogatására. Az 1994-es tanügyi törvény figyelmen kívül hagyta a magyar elvárásokat. Akkoriban az RMDSZ kemény ellenzéki politizálással hallatta a hangját, Romániát mégis úgy vették föl az Európa Tanácsba, hogy az erdélyi magyarok követeléseiből semmit nem teljesített. 1996-ban az új kormány programjában tételesen szerepelt a Bolyai Tudományegyetem ügye, amit Victor Ciorbea akkori román miniszterelnök nyilvánosan felvállalt Budapesten. 1997 nyarán egyezség született arról, hogy törvénytervezetet készítenek az állami magyar egyetem létrehozásáról. Azon a nyáron a kormány két sürgősségi rendeletet fogadott el, a 22-est és a 36-ost: az egyik a magyarok irányában tett közigazgatási nyitásról, a másik az oktatásról szólt. Kónya-Hamar szerint ez vezetett el Ciorbea miniszterelnök bukásához. Az akkori államfő, Emil Constantinescu sem állt Ciorbea mellé, de nem talált támogatóra saját pártjában sem. A két kormányrendeletet nem akarták alkalmazni. A Ciorbea-kormány román miniszterei kihátráltak miniszterelnökük mögül, a legvehemensebb támadója a koalíciós partner Demokrata Párt volt, személyesen Traian Basescu... 1998-ban Ciorbea után Radu Vasile kormánya jött. Újra elkezdőzött az egyeztetés a magyar egyetemről. Megállapodás született az új jogszabályról, ami megnyugtatóan rendezte volna a magyar oktatás ügyét. Ősszel, amikor Radu Vasile az Egyesült Államokba készült, értésére adták, hogy meg kell oldania a magyar felsőoktatás ügyét. A szeptemberi SZKT-án ekkor született ultimátum Kolozsváron: ha nem lesz magyar egyetem, ha nem alkalmazzák a két elfogadott kormányrendeletet, az RMDSZ kilép a kormányból. Az RMDSZ az SZKT hatályos döntése ellenére a kormányba maradt. Kónya-Hamar Sándor rámutatott: Annak a több mint háromszáz embernek a sorsa döntötte el a kormányba maradást, akik az RMDSZ révén bekerültek az állami gépezetbe. Ezeket nyilván meneszteni kellett volna, és ezt az RMDSZ csúcsvezetősége nem akarta felvállalni. Inkább feláldozták a magyar egyetem ügyét. Akkor született a Petőfi–Schiller egyetem ötlete. Ez nem volt komoly ötlet, mindenki tudta. A németek nem kértek ilyesmit, az RMDSZ-nek pedig egy indok volt arra, hogy minden áron kormányban maradjon. Akkor született meg RMDSZ-berkekben az azóta is érvényes tézis, hogy kormánypozícióban sokkal többet lehet tenni a magyar ügyért, mint ellenzékben. Ekkor volt az első szakadás az RMDSZ-ben. 1998 őszén került sor az Alsócsernátoni Fórumra, amely új utakat, alternatívát próbált keresni. Ezen többen is kimondtuk, emlékezett Kónya, szükség van a belső reformra. 1998 nyarán egy igen jelentős értelmiségi fórum tárgyalta a Bolyai Egyetem ügyét. Ez bízta meg a Kolozs megyei RMDSZ-t, hogy amennyiben Radu Vasile kormánya nem lép határozottan az egyetem ügyében, nyújtsanak be új törvénytervezetet. Ezt elkészítették. Sajnos hosszú, áldatlan vita alakult ki az egyetem körül: többen is megkérdőjelezték az egykori Bolyai szakmai teljesítményét, mások az egyetem szétválásától a színvonalat féltették. Akkor gyűrűzött be Magyarországról a liberális szólam. Makkay József, a lap főszerkesztője emlékeztetett „Törzsök Erika „határon túli szakértő” vérlázító cikkére, amelyben úgy fogalmazott: Erdélyben boldog-boldogtalan magyar egyetemet akar. A román politikai elit magyarellenessége találkozott a magyarországi és erdélyi liberális körök magyarellenességével. ” Az erdélyi liberális kör prominensei álvitákat kezdeményeztek az egyetem körül, amelyek megosztották a közösséget. Az SZDSZ Erdélybe is átgyűrűző neoliberális nézetei, illetve az RMDSZ már akkor jól látható tétovasága miatt a szellemi elit megosztottá vált egyetemügyben. 1999. június 18-án négyen nyújtották be az új törvénytervezetet. Kónya-Hamar Sándor volt a kezdeményező, sokat segített Csapó I. József szenátor volt. Négyen vállalták a benyújtását: Szilágyi Zsolt, Mátis Jenő, Nagy István és Kónya-Hamar Sándor. Az RMDSZ-csúcsvezetőség kihátrált mögüle, az egészet amolyan partizánakcióként kezelték. Az RMDSZ csúcsvezetősége összehozott egy másik tervezetet, amely gyakorlatilag az övékéhez hasonlított, és azt is benyújtották. 2002-ig azonban egyik sem került napirendre. 2000-ben a szociáldemokrata Nastase-kormánynak szüksége volt parlamenti támogatottságra és egyféle kirakatszerepre Nyugat fele, hogy a magyarság ügye rendeződött. Erre a szerepkörre az RMDSZ tökéletesen megfelelt. A kormánypárt egyik prominense, Hrebenciuc mindig azt mondta, hogy az RMDSZ állítson össze listát a követeléseiről. Azonban ez a lista nem készült el. Születtek eredmények: például a Szabadság-szobor visszaállítása, a restituciós folyamatok felgyorsulása, azonban a magyar felsőoktatás ügyében nem történt előrelépés. 2002-ben volt a Bolyai Egyetemről szóló törvény szakbizottsági vitája, amit azonban megbuktattak. Többé nem is hozták szóba. 2004-ben új kormánykoalíció jött, új ígéretekkel. De maradt a régi RMDSZ-csapat. RMDSZ-berkekben nem esett szó arról a feltételrendszerről, amivel Traian Basescu meggyőzte őket, hogy átálljanak. Az államfővel történő akkori egyezkedéseket ma is homály fedi. Tény, hogy Markó Béla miniszterelnök-helyettesként megkapta az oktatási szakterületet is. Közben kialakult az a nézet, hogy az egyetem sorsát rá kell bízni az egyetemi szakemberekre. Salat Levente rektor-helyettes kimondta, hogy a politika ne avatkozzék bele az egyetemépítésbe, ami Markó Bélának kapóra jött. Valójában az egyetem létesítése politikai döntés, azt a szakma egymagában nem tudja megvalósítani. Hantz Péterék akciója ismét felkavarta az állóvizet. A Bolyai Kezdeményező Bizottság ismét ügyet teremtett a magyar felsőoktatás megoldatlan helyzetéből. Amikor tavaly novemberben a két tanárt kizárták az egyetemről, Kónya-Hamar Sándor tiltakozást fogalmazott meg, és ezt eljuttatta az Európa Parlament valamennyi szakbizottságához. Szokatlan módon Pöttering néppárti frakcióvezető azonnal elküldte megbízottját az egyetemre, hogy jelentést készítsen az ügyről. Ekkor történt meg az az elképesztő eset, hogy az egyetemen tanító magyar tanárok közleményben hozták ország-világ tudomására, hogy őket a Bolyai Kezdeményező Bizottság nem képviseli. A Bolyai-ügyben Kónya gyakorlatilag magára maradt. Igaz, a szöveget Kelemen Atilla és Szabó Károly EP-képviselők bevonásával közösen szerkesztették meg, de a néppárti lobbi szempontjából hiányzott Markó Béla személyes brüsszeli jelenléte. Strasbourgban az Európa Parlament időközben megszavazta az Olli Rehn-féle jelentést, amiben tételesen szerepelt néhány magyar jogsérelem. A strasbourgi szavazást követően Olli Rehn EU-biztos Bukarestbe látogatott. Nem lett eredménye. A román politikusok, bevált szokásuk szerint, minden megígértek az európai fórumoknak, később semmit nem teljesítettek. Az Európa Parlament legnagyobb baja, hogy nincs eszköze a számonkéréshez és a végrehajtáshoz. A Kónya-Hamar Sándor által kezdeményezett írásbeli nyilatkozatot végül is 174 képviselő írta alá. Közben a román parlamenti képviselők ellenlobbijával kellett szembenézniük. Az RMDSZ nem mozdult az elvárt módon. /Makkay József: Az elárult magyar felsőoktatás nyomában. Kónya-Hamar Sándor leköszönt EP-képviselő a Bolyai Egyetem tizennyolc éves Kálváriájáról. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 23./2012. október 27.Az erdélyi önrendelkezési küzdelem állomásai (Autonómiát!) – dokumentum1989. december 25. A december 25-i Kiáltvány „egy új nemzetiségi Statútum” kidolgozását szorgalmazta, ugyanakkor megfogalmazódik benne a „kollektív jogok” alkotmányos szavatolása iránti igény, valamint az, hogy az RMDSZ „az önrendelkezési jog elvi alapján” áll, vagyis a dokumentum tartalmaz az autonómiatervezetek irányába mutató megfogalmazásokat. 1990. április 21–22. Az RMDSZ első, nagyváradi kongresszusán elfogadott program általános utalást tartalmaz az önrendelkezésre nézve, azaz célként olyan jogi keretek kialakítását jelöli meg, „amelyek szavatolják nemzetiségi viszonyaink rendezését az európai demokráciában megvalósult legjobb modellek szerint, biztosítják az egyéni és kollektív nemzetiségi jogok szabad érvényesítését, az önrendelkezést”. A program ezen elvi kijelentését a 13. pont konkretizálja: „különféle személyi és kollektív kisebbségi jogok gyakorlásának legmegfelelőbb biztosítéka a helyi önkormányzati rendszer kialakítása.” 1991. május 24–26. Az RMDSZ II. (marosvásárhelyi) kongresszusán Szőcs Géza bemutatja Nemzetiségi törvénytervezet-csomagját, amely definiálja az autonómiaformákat is. A tervezet nem vált az RMDSZ hivatalos dokumentumává. 1992. október 25. Az RMDSZ Küldöttek Országos Tanácsának (KOT) ülésén elfogadják a Nyilatkozat a nemzeti kérdésről című dokumentumot, amely az úgynevezett Kolozsvári Nyilatkozatként lett ismert. A határozat a „belső önrendelkezés” koncepciójára alapozó autonómiastratégia felülkerekedését jelentette a kisebbségjogi és a helyi önkormányzatokra alapozó felfogással szemben. 1992. december 31. December 31-i dátummal teszi közzé Csapó József a Memorandum a romániai magyar nemzeti közösség önrendelkezéséről című tervezetét, amely bár a Kolozsvári Nyilatkozatra alapoz, még nem vált az RMDSZ hivatalos dokumentumává. E tervezet a „belső önrendelkezés” koncepciójának első megalapozási kísérleteként megpróbálta összefoglalni és hasznosítani a legfontosabb nemzetközi dokumentumokat. 1993. november 14. Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) elfogadta a nemzeti kisebbségekről és autonóm közösségekről szóló törvénytervezetet, amelyet a román parlamentben törvényjavaslatként iktattak. A tervezet mind a kisebbségi jogokat, mind a közösségi autonómia három formáját (személyi elvű autonómia, a sajátos státusú önkormányzatok autonómiája és a regionális autonómia) megjelöli, azonban – kerettörvényként – nem kodifikálja azt. 1994. március Szilágyi N. Sándor a Korunkban közzéteszi Törvény a nemzeti identitással kapcsolatos jogokról és a nemzeti közösségek méltányos és harmonikus együttéléséről című törvényjavaslatát. A tervezet inkább nyelvi rezsimet szabályoz, de bevezeti „az önadminisztráló nemzeti közösségek” fogalmát is. 1994. május 13–14. Román–magyar szakmai tanácskozás a közösségi jogokról és az autonómiáról Tusnádfürdőn. Résztvevői: Gabriel Andreescu, Renate Weber, Valentin Stan, Smaranda Enache, Biró Annamária, Kolumbán Gábor, Bakk Miklós, Bodó Barna, Fábián Ernő, Varga Attila, Balázs Sándor, Horváth István, Eckstein-Kovács Péter és Nagy György. 1994. szeptember 28. Csapó József az Erdélyi Naplóban közzéteszi javaslatát a három autonómiaforma kodifikálásáról. Ezek címei: A sajátos státusú helyi önkormányzat statútuma; A Romániai magyar nemzeti közösség személyi autonómiájának statútuma és A sajátos státusú helyi önkormányzatok regionális társulásának autonómia-statútuma. 1994. november Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának határozata alapján szakbizottság jön létre az autonómiastatútumok véglegesítésére. Tagjai: Csapó József, Tokay György, Varga Attila, Béres András, Bodó Barna, Balázs Sándor, Bakk Miklós, Papp Előd, Hajdú Gábor, Katona Ádám, Madaras Lázár, Markó Attila, Szabó István, Szilágyi N. Sándor. A bizottság Csapó József tervezeteit vette alapul. 1995. április Az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének Főosztálya két tervezetet bocsát belső vitára: A romániai magyar nemzeti közösség személyi elvű autonómiájának statútuma (kidolgozói: Bodó Barna, Bakk Miklós, Szász Alpár Zoltán); Törvénytervezet a személyi elvű önkormányzatokról (kidolgozója: Bakk Miklós). 1995. április 7–8. Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának ülése a szakbizottság javaslatai alapján megvitatta az alternatív tervezeteket, de nem hozott döntést róluk. Csupán az a határozat született, hogy az autonómiavita eredményeit bele kell foglalni a közelgő kongresszus programtervezetébe. 1995. május 26–28. Az RMDSZ negyedik, kolozsvári kongresszusa programba foglalt néhány elvi tézist az autonómiáról (ezek szerint az autonómia egyaránt jelent elvet a jogállam kiépítésében, a nemzeti közösség jogát, melyet identitása megőrzése érdekében gyakorol, eszközt a romániai magyarság gazdasági és kulturális fennmaradásának megalapozásához és stratégiai célt, melyet az RMDSZ politikai tevékenységében és a civil társadalom szervezeteivel kialakított kapcsolataiban követ), és rögzítette azt a három autonómia-formát, amelynek jogi megfogalmazására és a törvényhozás útján való érvényesítésére az RMDSZ törekedni fog. E három autonómia-forma: a személyi elvű autonómia, a sajátos státusú helyi önkormányzatok, valamint a területi autonómia, mely „a helyi önkormányzatok társulásával érdekszövetségként jön létre”. 1995. szeptember Csapó József közzéteszi a Magyar Kisebbségben (1995/2. szám) Székelyföld autonómia-statútuma című tervezetét, mely Székelyföld autonómiájának megfogalmazására irányul, a belső önrendelkezés elvére alapozva. Ez a koncepció később a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) tervezetének alapjául szolgált. 2003. április 23. Megalakul az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülete, amely az RMDSZ programjában is szereplő autonómiaformák megvalósítását tűzi ki célul. A Tőkés László püspök és Fejes Anzelm premontrei főapát elnökletével megalakult testületnek 31 tagja volt, köztük parlamenti és önkormányzati képviselők, polgármesterek, RMDSZ-tisztségviselők, vállalkozók, civil társadalmi szervezetek vezetői. 2003. július 7. Gyergyócsomafalván megalakul az EMNT KT székelyföldi tagjainak részvételével, önálló testületként a Székely Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülete azzal a céllal, hogy Székelyföld autonómiaigényének közképviseletére, illetve megvalósítására létrehozza a Székely Nemzeti Tanácsot. A kezdeményező testület tagjai nyilatkozatban üdvözlik az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2003/1334-es számú, Andreas Gross jelentése alapján elfogadott határozatát. 2003. október 26-án Sepsiszentgyörgyön, a Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében megalakul a Székely Nemzeti Tanács. Elnökké egyhangúlag dr. Csapó Józsefet választják. Alakulásakor meghirdetett célja, hogy a Székelyföld autonómiáját a jog és a demokrácia eszközével vívja ki, alkalmazva a nemzetközi jog kínálta lehetőségeket. 2003. október 29-én a román parlament felsőházának jogi bizottságában Antonie Iorgovan kormánypárti szenátor Románia alkotmánya elleni támadásnak nevezi a Székely Nemzeti Tanács megalakulását, kérve, hogy a testület forduljon az ország legfőbb ügyészéhez „a Székely Nemzeti Tanács akcióival kapcsolatban”. A szenátus ülésén megjelent Ilie Botos, Románia legfőbb ügyésze, és biztosította a testület tagjait, hogy az általa vezetett intézmény az ügyben „már teljesíti kötelességét” – közölte a román közszolgálati rádió. 2003. november 13-án a Székely Nemzeti Tanács elnöke, dr. Csapó József közzétette a Székely Nemzeti Tanács által közvitára bocsátott Székelyföld-statútum román nyelvű változatát, és kijelentette, hogy a román változat alapján konszenzusra szeretnének jutni a székelyföldi románsággal. 2003. november Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által felkért szakértői csoport (koordinátora: Bakk Miklós, tagjai: Bodó Barna, Borbély Imre, Biró Gáspár, Komlóssy József, Kovács Péter) elkészíti az ún. Autonómia-csomagtervet (mely három összefüggő tervezetet tartalmaz a regionális autonómiára vonatkozóan: Kerettörvény a régiókról, Törvénytervezet Székelyföld különleges jogállású régió létrehozásáról, Székelyföld különleges jogállású régió autonómiájának statútuma). Később a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) vitatta e tervezet legitimitását, ezért nem vált az EMNT hivatalos dokumentumává. 2003. december 10. Miután az Székely Nemzeti Tanács (SZNT) Állandó Bizottsága a román és a magyar parlamenti pártok frakcióvezetőitől személyes találkozót kért, hogy tájékoztassa őket a Székely Nemzeti Tanács célkitűzéseiről, Ioan Solcanu, a kormányzó Szociáldemokrata Párt szenátusi frakcióvezetője fogadta az SZNT küldöttségét. A találkozó után Solcanu újságíróknak kijelentette: elfogadhatatlannak tartja a székelyföldi autonómiatervét. 2004. január 17. Sepsiszentgyörgyön ülésezett a Székely Nemzeti Tanács, véglegesítette és elfogadta a Csapó József tervezetén alapuló Székelyföld autonómiastatútumának tervezetét. A tanács arról is döntött, hogy a statútumtervezettel Románia parlamentjéhez fordul. 2004. február 25. Birtalan Ákos, valamint az RMDSZ-frakció polgári szárnyának képviselői, Kovács Zoltán és Szilágyi Zsolt Bihar, Pécsi Ferenc Szatmár, Toró T. Tibor Temes és Vekov Károly Kolozs megyei képviselő Románia parlamentje elé terjesztette Székelyföld autonómiastatútumának tervezetét. 2004. március 30. A Képviselőház elutasítja Székelyföld autonómiastatútumának tervezetét. 2004. június 18. Négy magyar képviselő és egy szenátor aláírásával iktatták a képviselőház állandó bizottságában az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által kidolgozott személyi elvű autonómia kerettörvényét, valamint a romániai magyarság személyi elvű autonómiájának statútumát, melyet Bakk Miklós és Toró T. Tibor dolgozott ki. 2004. június 29. A szenátus elutasítja Székelyföld autonómiájának statútumát. 2004. szeptember 9. Alkotmányellenességre hivatkozva a képviselőház közigazgatási bizottsága elutasította a romániai nemzeti kisebbségek személyi elvű autonómiáját szabályozó kerettörvényt, valamint a romániai magyarság személyi elvű autonómiájának statútumát, melyet június 18-án nyújtott be négy magyar képviselő és egy szenátor. 2004. december 23. Az új kormány megalakításáról szóló parlamenti megbeszéléseken az RMDSZ a kisebbségek jogait magában foglaló és biztosító törvény megalkotását javasolta. 2005. január 18. A Magyar Rádiónak adott interjúban Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök megállapította: a határon túl már van kulturális autonómia. 2005. február 8. Az RMDSZ sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a többi kisebbség képviselőivel közösen dolgoznak a kisebbségi törvényen, mely kerettörvény jellegű lesz, és azt közvitára bocsátják. 2005. február 18. Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke szerint a kisebbségi törvény megalkotása aláássa az autonómiát. 2005. március 17. Toró T. Tibor Temes megyei képviselő bírálta a tervezetet, mert az a kisebbségi szervezetek létrehozására vonatkozóan ugyanazokat a diszkriminatív kritériumokat tartalmazza, amelyeket a romániai választási törvényben több nemzetközi szervezet is kifogásolt. 2005. március 18. Nyilvánosságra hozták az RMDSZ által kezdeményezett kisebbségi törvény tervezetének szövegét. 2005. március 21. A Magyar Polgári Szövetség háromszéki egyeztető tanácsa bírálta a nemzeti kisebbségekről szóló törvény tervezetét, és széleskörű konzultációsorozat beindítását kezdeményezte az autonómiáról. 2005. március 22–25. Toró T. Tibor képviselő benyújtotta a kisebbségi törvény tervezetéhez készített módosító csomagot, mely 15 indítványt tartalmaz, és az EMNT 2004-ben iktatott személyi elvű kerettörvény-tervezetéből indul ki. 2005. március 30. Az erdélyi protestáns egyházfők Markó Bélához intézett nyílt levelükben kifejtik: nem célszerű jelen formájában a parlament elé terjeszteni a tervezetet, mert azt nem előzte meg széles körű szakmai és társadalmi vita. 2005. április 9. A Székely Nemzeti Tanács ismét az igazságügyi minisztériumhoz fordult a népszavazásról szóló törvény módosításáért annak érdekében, hogy a székelyföldi helyi önkormányzatok által az autonómia kérdésében kiírt népszavazások ne legyenek megtámadhatóak a közigazgatási bíróságon. 2005. április 15. Puskás Bálint szenátor bejelentette: az RMDSZ háromszéki törvényhozói népszavazási törvényt módosító tervezetet nyújtottak be a parlamentben annak érdekében, hogy váljon lehetővé a Székelyföld autonómiájáról szóló referendum kiírása. 2005. április 21. A kormány úgy döntött, a kisebbségi törvény tervezetéről kéri a Velencei Bizottság és az EBESZ kisebbségi főbiztosának véleményét. 2005. április 23. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács közös nyilatkozatban bírálja a kisebbségi törvényt, mely „a magyar autonómia kijátszására és letörésére szolgál”. 2005. május 19. Többszöri halasztást követően a kormány elfogadta az RMDSZ kisebbségitörvény-javaslatát. 2005. június 2. A kisebbségi törvény tervezete eljutott a szenátus emberjogi, illetve közigazgatási bizottságának asztalára. 2005. június 3. A kisebbségi törvénytervezet támogatását kérte az Európai Néppárttól Markó Béla. 2005. június 8. Az RMDSZ frakciói úgy döntöttek, nem támogatják a Székely Nemzeti Tanács parlament elé terjesztett autonómiastatútumát. 2005. június 9. Negatívan véleményezte a szenátus kulturális bizottsága a kisebbségi törvénytervezetet. 2005. június 30. A Székely Nemzeti Tanács Székelyföld autonómiájára vonatkozó törvénytervezetét másodszor is a parlament elé terjesztik; ezúttal a beterjesztők: Sógor Csaba szenátor és Becsek Garda Dezső képviselő. A tervezet a 2004. március 1-jén benyújtott változathoz képest módosításokat tartalmaz, többek között a parlament törvényhozási bizottságának észrevételei alapján. A tervezetet a képviselőház 2005. október 12-én elutasította. 2005. július 7. A szenátus közigazgatási és területrendezési bizottsága kedvezően véleményezte a kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezetet. 2005. október 8. A Székely Nemzeti Tanács összegzése szerint a tanács felkérésére 11 helyi önkormányzat határozott a helyi népszavazás megszervezéséről Székelyföld autonóm közigazgatási régió törvény általi létrehozásának tárgyában. A közigazgatási bíróságokon megsemmisítették a tanácsi határozatokat. 2005. október 12. A képviselőház 188–16 arányban elutasítja a Székely Nemzeti Tanács Székelyföld autonómiájára vonatkozó, másodszor is a parlament elé terjesztett törvénytervezetét. 2005. október 14. A Székely Nemzeti Tanács autonómia-statútuma felvállalhatatlan – jelentette ki sajtótájékoztatón Márton Árpád parlamenti képviselő. Arra a kérdésre válaszolva, hogy ha az RMDSZ felvállalhatatlannak tartja az SZNT tervezetét, akkor miért nem nyújtotta eddig be saját javaslatát, Márton Árpád azt válaszolta: az RMDSZ nem tartja jónak a mostani időpontot. 2005. október 21. A Velencei Bizottság soros ülésén úgy értékelte a kisebbségi törvénytervezetet, hogy az lehetőséget teremt majd Romániában a kisebbségi jogok megerősítésére és kiszélesítésére. Ugyanakkor a jelentés bírálta a tervezet kisebbségi szervezetek bejegyzésére és választási részvételére vonatkozó, korlátozó előírásait. 2005. október 24. A szenátus elutasította a kisebbségek jogállásáról szóló törvényjavaslatot. 2005. október 26. A képviselőház házbizottságában leszavazták a kormánykoalíció azon kérését, hogy az alsóház sürgősségi eljárással tárgyalja meg a kisebbségi törvényjavaslatot. A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) közleményben kérte az RMDSZ csúcsvezetőinek lemondását, a kisebbségi törvénytervezet visszavonását és egy másik, az autonómiáról szóló tervezet előkészítését. 2005. november 2. A székelyföldi román civil szervezetek memorandumot tettek közzé, amelyben az európai követelményekkel ellentétesnek nevezik a kisebbségi törvényt. 2005. november 30. Călin Popescu-Tăriceanu miniszterelnök kolozsvári sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott, hogy a kisebbségi törvénytervezet „nem tartalmaz túlzásokat”. Mint mondta, nem hiszi, hogy félni kellene a kulturális autonómiától vagy a kisebbségeknek biztosított jogoktól. 2005. december 4. Emil Boc, a Demokrata Párt elnöke kijelentette: pártja jelenlegi formájában nem támogatja a kisebbségi törvényt. 2005. december 7. A képviselőház szakbizottságaiban megkezdődött a kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet vitája. 2005. december 12. Eugen Nicolăescu, az NLP–DP (D. A.) pártszövetség szóvivője bejelentette, hogy a két párt vezetői megállapodtak, kiiktatják a kisebbségi törvényből a kulturális autonómia-tanácsokra vonatkozó cikkelyeket. Az autonómiatanácsok hatáskörét, javaslatuk szerint, a Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) venné át. Markó Béla RMDSZ-elnök szószegőknek nevezte a román kormánypártok azon politikusait, akik nem támogatják, vagy ki akarják üresíteni a kisebbségi törvénytervezetet. 2005. december 13. Az RMDSZ frakciója megszavazta, hogy Toró T. Tibor Temes megyei parlamenti képviselő vonja vissza módosító indítványait. Toró a szavazás után is megerősítette a Szabadságnak, hogy ennek a kérésnek nem fog eleget tenni. 2005. december 15.Az EP megszavazta a Romániáról szóló jelentést. A Pierre Moscovici francia EP-képviselő által készített dokumentumban az áll, hogy az EP „elégedetlenségét fejezi ki a kisebbségi törvény folyamatos késése miatt”. 2006. január 12. A Ziua című lap révén ismertté vált Valeriu Tabără kisebbségi törvénytervezete. 2006. március 21. A képviselőház jogi, emberjogi és tanügyi szakbizottsága folytatta a kisebbségi törvénytervezet vitáját; a vita a harmadik cikkelyig jutott. 2006. április 20. Tabajdi Csaba (MSZP) és Szent-Iványi István (SZDSZ) EP-képviselő közös levélben hívta fel Olli Rehn figyelmét, hogy Románia többszöri ígérete ellenére a mai napig nem fogadta el a kisebbségekről szóló törvényt. 2006. május 17. A kisebbségek jogállásáról és a pártfinanszírozásról szóló törvények elfogadását szorgalmazta Bukarestben José Manuel Durao Barroso, az Európai Bizottság (EB) elnöke és Olli Rehn bővítési biztos. 2006. június 7. Wilfried Martens, az Európai Néppárt (EPP) elnöke kijelentette: fontosnak tartja, hogy a román parlament elfogadja a kisebbségi törvényt, és hogy a romániai pártok támogassák ezt az ügyet. 2006. július 5. A képviselőház plénuma elutasította az RMDSZ javaslatát, hogy tűzzék napirendre a kisebbségi törvénytervezetet. 2006. augusztus 2. Antal Árpád Kovászna megyei RMDSZ-képviselő a Háromszék című lapnak nyilatkozva kifejtette, jobb lett volna, ha egy évvel korábban az RMDSZ azt kéri a kormánytól, vállaljon felelősséget a jogszabályért. Akkor frakció-kollégái nem támogatták ötletét. Meglátása szerint azért is kedvezőbb lett volna a másik utat választani, mert elutasítás vagy siker esetén az RMDSZ más fontos célkitűzésekre – például az önálló magyar egyetem létrehozására – összpontosíthatott volna. 2006. augusztus 31. Frunda György Maros megyei szenátor kifejtette, nem hiszi, hogy a parlament a kormány által benyújtott formában elfogadja a kisebbségi törvénytervezetet. Emiatt viszont a magyar érdekvédelmi szervezetnek nem kell kilépnie a kormányból. 2006. november 3. Az erdélyi magyar egyházak vezetői közös nyilatkozatban álltak ki az erdélyi magyar közösség önkormányzati jogai mellett, kinyilvánítva, hogy támogatják az autonómia kialakítására irányuló jogos igényét, beleértve „Székelyföld területi önrendelkezésének ügyét” is. 2006. november 23. Az EP Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága, a román csatlakozás helyzetéről készült állásfoglalásában a kisebbségi törvény mielőbbi elfogadását szorgalmazta. 2006. december 10. A Nemzeti Liberális Párt (NLP) és a Demokrata Párt (DP) fel kívánja gyorsítani a kisebbségi törvény parlamenti elfogadását. Markó Béla RMDSZ-elnök szkeptikusan fogadta ezt, kijelentvén: „Cinikusan úgy is lehetne fogalmazni, hogy miután kisebbségbe került a kormány a parlamentben, az RMDSZ partnerei megkönnyebbülten eldöntötték, hogy támogatják a kisebbségi törvényt.” 2006. december–2007. március Az SZNT kezdeményezésére Székelyföld számos településén nemhivatalos népszavazást szerveztek Székelyföld autonómiájáról. A nemhivatalos népszavazást annak nyomán szervezték meg, hogy a helyi népszavazási határozatokat a hatóságok (prefektúrák) jogi úton érvénytelenítették. 2008. február 21. Klaus Johannis, Nagyszeben polgármestere, a Német Demokrata Fórum elnöke kijelentette, hogy az erdélyi szászok nem kérnek autonómiát. 2009. június–2010. január A 2009 áprilisában megalakult Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) keretében 2009 júniusában létrejött az EMEF autonómia-munkacsoportja (két társelnöke Márton Árpád képviselő és Bakk Miklós politológus). A munkacsoport 2009 júniusa és 2010 januárja között háromszor ülésezett, azonban határozatai nem valósultak meg. 2009. július 18. Traian Băsescu román államfő megismételte a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor közönsége, Tőkés László és Orbán Viktor előtt korábbi, számtalanszor már hangoztatott álláspontját, miszerint az autonómia minden közösséget egyformán megillet Romániában, és ugyanolyan mértékű önrendelkezés képzelhető el Székelyudvarhelyen, mint például Caracalban vagy Tulceában. 2012. szeptember 25. A román szenátus elutasította a székelyföldi területi autonómiáról szóló törvénytervezetet, amelyet még 2005-ben terjesztett a törvényhozás elé Sógor Csaba és Garda Dezső. Az SZNT által megfogalmazott, Székelyföld autonómia-statútuma című tervezetet 2005. október 12-én a román képviselőházban 188–16 arányban leszavazták. A szenátusban érdemi vitát nem tartottak, 54 szenátor a jogszabály ellen szavazott, öten mellette, ketten tartózkodtak. Az RMDSZ-esek közül jelen volt, és igennel szavazott Albert Álmos, Cseke Attila, Fekete Szabó András, Günthner Tibor, de egyikük sem szólalt fel a tervezet mellett, ugyanakkor igennel szavazott Marcu Gheorghe SZDP-s honatya is. Hiányzott: Markó Béla, Frunda György, Verestóy Attila. (Bakk Miklós politológus összeállítása alapján) Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2014. január 17.Az EU, az RMDSZ és a magyar érdek„Az alapvető kérdés nem az, hogy milyen módon értem meg a világot, hanem az, hogy milyen mélyen értem meg.” (Hermann Keyserling) A 2013-as év a kérdőjelek, a változások és a jövőelképzelések éve volt. A szövetségkötések és a regionális gazdaságpolitikák szerepe megnőtt, s vele együtt térségünk geostratégiai jelentősége is. Amerika, Oroszország, Kína és Európa egyaránt szerepet játszik ma térségünkben, s ha ehhez hozzátesszük az országonként különbözőképpen jelentkező gazdasági válságot, igen színes képet kapunk. Ami 2014-et illeti, az erdélyi magyarság három veszélynek van kitéve. Ezek: a szélsőbal és a szélsőjobb térnyerése, valamint a maradiságba rejtőzés. Perspektíva tekintetében mindhárom zsákutca. Közös vonásuk a közösségsorvasztás, az önkritikára való képtelenség és a pszeudoismeretekbe való zárkózás. Politikusaink és vezetőink olykor nehezen viselik, hogy mérlegre álljanak. Isten segítse őket, hogy az új esztendőben ezt megtegyék. És adjon bölcsességet az erdélyi magyarságnak, hogy ne üljön fel többé az ismerethiányát kihasználó látszatoknak. Az EU problémája 2008 után a szabad és közös Európa szépreményű álma szétporladt. „Csalódást hozott az ideál, melybe annyi nép fektette bizalmát, s ezt az európai politika felelőseinek nincs bátorságuk bevallani” – mondta Ivan Krastev bolgár politológus. Ennek nyomán felerősödött az euroszkepticizmus, melyet a lényegi kérdéseket kerülő elitek és a velük összhangban menetelő véleményipar mesterkélt alternatívákkal igyekszik ellensúlyozni. A mértékadó orgánumok szerint Európa bajaira a politikai unió az egyetlen megoldás. Ez a következtetésük viszont elfogultságra utal többek közt azért, mert nem veszik komolyan az alternatívákat, és a betegség okairól nem vagy legfennebb felületesen értekeznek. Osztjuk a „gyógypirulát”, de nem tudjuk, mitől szenved az entitás. Ez nonszensz, sőt veszélyes attitűd. Mégis ez a fajta mentalitás uralta 2013-ban az európai diskurzust. A diagnózist nem pótolhatja végzettség, státus, bankszámla vagy hatalmi befolyás. Embereket meg lehet győzni velük, de betegséget aligha. Hiába ígéretes a csomagolás, helytálló diagnosztika nélkül csak erősödni fog a dekadencia. A kérdés inkább az, hogy miért nem értik ezt a trendlovagok? Nem hinném, hogy intelligenciahányadosuk akadályozza őket ebben. Lehet, hogy a karrierjüket féltik, vagy olyan érdekekhez ragaszkodnak, amely gyógyulás helyett uralkodni akar. Murphy szerint mindenki addig kapaszkodik fel a ranglétrán, amíg eljut egy pozícióba, amelyhez már nem ért, és ott megmarad. Nos az EU fejlődése kétségtelenül elérte ezt a szintet. Ezt támasztja alá, hogy a felelősséget a brüsszeli bürokraták elutasítják. Olyankor sem hajlandók felelni a tetteikért, amikor súlyos dolgokról van szó. Magatartásukra jellemző Neelie Kroes digitális területért felelős biztos asszony viselkedése, aki egy koncepciós perre emlékeztető eljárásban meg akarta publikusan alázni Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettest. Tette csak úgy házisárkány módra. Minősíthetetlen magatartása felett az Európai Bizottság (EB) – szokott módon – szemet hunyt. Wilfried Martens, az Európai Néppárt volt elnöke azonban lemondásra szólította fel, de a hatalomittas Kroes elnézést sem kért, nemhogy lemondjon. Egy másik példa Olli Rehn gazdasági és pénzügyi biztosé, aki éveken át „nem látta” a pénzügyi tornádók közeledtét vészjelző adatsorokat, összevissza prognosztizált, és rossz gazdaságpolitikájával tetemes károk kialakulásához járult hozzá. Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke lemondásra szólította fel Rehnt, aki szokásos módon válaszolt: nem mond le, hanem továbbra is „függetlenül” végzi feladatát. Vagy ott van a közismerten kettős mércével operáló Viviane Reding igazságügyi biztos, aki a zárt ajtós Bilderberg-tanácskozáson elmondta – utólag kiszűrődött – tervét, miszerint ha a 2014-es magyarországi választásokon a jelenlegi kormánypártok nyernek, akkor választási csalással fogják őket vádolni. De ne feledkezzünk meg Herman Van Rompuyról, az Európai Tanács elnökéről sem, aki globális fanatizmusától hajtva periodikusan félrebeszél, például hogy az euró stabilitást hozott. És a sor folytatható. Lemondás? Senki. Brüsszel gordiuszi csomóját az önkényes bürokrata vezetés és a radikalizálódó baloldal jelenti. Ezért aki gyümölcsöző Európában érdekelt, annak a tagállamokra való mutogatás előtt a fejnél kellene kezdenie a takarítást. „Mi a pokolt gondolnak, kik maguk?” – kérdezte tőlük Nigel Farage brit EP-képviselő, aki szerint a bürokraták abbéli kétségbeesésükben, hogy megőrizzék álmukat, el akarják távolítani a demokrácia még meglévő nyomát is a rendszerből. Tegyük hozzá, hogy a rendszer ezt megengedi nekik. És ezt a betegséget ők úgy hívják, hogy demokrácia. Dávid vagy Góliát Európája? Ha egy esztelen hitelspirálba került vállalat éveken át félrevezető trükkökkel takargatja veszteségtermelő mechanizmusait, a kitudódás után a vezetésnek mennie kell. A befektetőket hidegen hagyná a régi vezetés perspektívákról és közös erőfeszítésekről szóló további hablatyolása. A 2013-as EU-t a kivizsgálatlan okok, új mesék és régi vezetés jellemzi. Ebben a felállásban a „még több Európát”, „a régiók Európáját”, „politikai uniót”, „Európai Egyesült Államokat” szlogengyűjtemény nem más, mint a „még több kontroll” megannyi formája, mely előremenekülést jelent egy álszent és érinthetetlen EB égisze alatt. Pedig a felelősségvállalás minden időtálló konstrukció előfeltétele. Az EB felelősségének nyilvános megvitatása a gyógyulást szolgálná. Ahol viszont a hatalom megtartása és a kontroll kibővítése a fő cél, ott ez nem számít. Ilyen helyzetben csak emberidegen konstrukcióról beszélhetünk. Dávid Európája viszont az élet Európája, mely idegen a szellemi részegségtől. A becsület és egyenesség Európája, mely a hitben megélt valóságról szól. Vele szemben áll a látszat bűvöletébe kapaszkodó önteltség Európája. Ez Góliáté, a struccpolitika hőséé, mely az öncélú hatalomnak ad még több erőt. Eszerint a fej büdösödhet, reformra csak a tagországok szorulnak. És bár a tagállamokban nem ritka, hogy a brüsszeli hibák töredékéért menesztik a minisztereket, a balliberális trendőrök által vezetett véleményiparnak eszébe sem jut az EU-bürokraták helyzetét megkérdőjelezni. Inkább jobboldali szélsőségesekkel riogatnak, és a nemzetállamokat használják bűnbaknak. Emlékszünk, milyen vehemensen követelte ez a sajtó a plágiumváddal illetett német hadügyminiszter és Schmitt Pál magyar köztársasági elnök lemondását? És milyen halk szavú volt a nagyságrenddel többet plagizáló Victor Ponta román kormányfő esetében? A brüsszeli trend uralkodni akar, és kettős mércével operál. Nem érti, hogy a hatalomcentrált attitűd nem vezet jóra. Mert Góliát napjai meg vannak számlálva. Az agyoncsodált lúzer (vesztes) az idők mérlegén halott. Pihesúlyú senki volt, maradt és lesz. Aki rá fogad, az halottban reménykedik. Magyar–román békés együttélés És akkor most nézzünk szét egy kicsit a házunk tájékán. Kezdjük a hozzánk is begyűrűzött nemzetállam-problémával. Ez valójában álprobléma, és a diagnózispótló szlogenvilág részét képezi. Mi szüksége beteg kontinensünknek még több demagógiára? A nemzetállam elavultságáról papoló állítások tudományosan fenntarthatatlanok, a néppárti vonal lejáratásán fáradozó balliberális manipulációk megnyilvánulásai. Ebben utaznak egyes RMDSZ-es politikusok is, tevékenyen részt vállalva a „mindegy milyen” hatalmi trend meghonosításában. Azt nem tudom, hogy a naivitás vagy a demagógia hitelesebbé tétele az oka, amiért egyenlőségjelet tesznek például a román sovinizmus és a nemzetállam közé. De az köztudott, hogy a korrektség a mesét meseként tünteti fel, nem valóságként. Akik nem ismerősek a kérdésben, a román valóság tapasztalatával a tarsolyukban könnyen elhiszik, hogy itt valami szélsőségesről, rosszról van szó. Nem így van. A nemzetállam egy természetes keret, mely önmagában se nem rossz, se nem jó. Nem a keret a hibás a román sovinizmusért (1), hanem az abban utazó románok. Na persze a felelősségnek a rendszerre történő áthárítása pillanatnyilag kényelmes megoldást jelent az érintettek számára, de a struccpolitika ártalmas. Mert ha lemegy a nap, a strucc feneke megfázik. Pozitív példát jelent az a nép, mely ezt a természetes keretet a másság és az esélyegyenlőség tiszteletével (pl. az önrendelkezés elfogadása) tölti be. Ezt a közös célt szolgálná, ha százévnyi félretájékoztatás után román etnikumú polgártársaink korrekt információkhoz juthatnának a magyar kérdésben, elősegítendő a két nép békés, értékteremtő együttélését. RMDSZ-problémák Murphy szerint nem nagy dolog levinni a lovat a folyóhoz, de arra rávenni, hogy háton ússzék, már valami. Az RMDSZ kis lépések politkája erről szól: „mi majd rávesszük a lovat, hogy háton ússzék”. 24 év alatt ez a politika nem jött be. „Talán holnap…” Szerintem ehhez kevés a jószándék. Kellenek hozzá kötelek meg autósdaru is. És még mindig nem biztos, hogy a ló boldog lesz. Ezért hasznosabb lenne az energiákat praktikusabb stratégiába fektetni. Fennállása óta az RMDSZ következetesen legitimizálta a román kisebbségpolitika korrektségét a nemzetközi porondon. Ugyanakkor alig tett valamit a médiateret domináló magyargyűlölet ellensúlyozása érdekében. A kerekasztal-beszélgetéseket sugárzó tévéműsorok tele voltak román politikusokkal, ám magyarba legfennebb teliholdkor ütköztünk. Arról nem is beszélve, hogy a 6,5 százalékot képező adófizető magyaroknak továbbra is 1,5 százaléknyi műsoridő (az is hétköznap délután) jut a román köztévében. Egy elszigetelt véleménytől eltekintve nem tudok olyanról, hogy a „minden a hatalom” filozófiájú (2) RMDSZ ezt a diszkriminációt valaha is felvetette volna. A sajtóban hasonló a kép. Ezért volt feltűnő, hogy Orbán Viktor lejáratására ebben a vérszegény felállásban is került energia. Asztalos Csaba és Magyari L. Nándor ugyanis román nyelven írtak terjedelmes cikkeket a magyar miniszterelnök ellen (3) a budapesti balliberálisok eszköztárával operálva. Üres lózungokkal támadni Magyarország miniszterelnökét a „minden a hatalom” vonatkozásában, ez érthető. Elvégre a gyűlöletkeltéssel, hamis videók gyártásával és a spekulatív szuperprofitot büdzsésegélyben részesítő balliberális Gyurcsány–Bajnai–Mesterházy-vonal is a Góliát-istenítő érdekcsaládhoz tartozik. Madarat tolláról, embert barátjáról. Akár Bukarestből, akár Brüsszelből füttyent Góliát, a bukaresti RMDSZ demokratikus haptákban ereszkedik fél térdre. Nem csoda, hogy a magyar nemzetért kiálló Dávidot az arrogáns nagyság csicskásai lenézik. „Aki nincs velünk, az nem számít.” Emlékszünk, mikor az RMDSZ főtitkára azt nyilatkozta a májusi kongresszuson, hogy azon mindenki részt vett, aki számít? Kontextus: a kongresszusra a többi erdélyi magyar párt nem kapott meghívót. Mit kíván a magyar érdek? Egy bölcs párt meghallja az idők változásra hívó szavát. Tisztában van vele, hogy a rövid távú veszteségeken túl csak nyerhet azáltal, ha önkritikát gyakorol, és az öndicsőítő Góliát magaslatairól szerényen az érvek talajára ereszkedik. Ideje felébredni. Az erdélyi magyar szavazók létszámának folyamatos csökkenése mély kiábrándulást tükröz és ébredésért kiált. A bukaresti arrogancia nem érti az üzenetet, de az RMDSZ pozitív oldalát alkotó képviselők igen. Mert – elvileg legalábbis – a magyarok nem a morzsaosztogató Góliát kegyeit keresik, hanem Dávid testvéreiként szeretnének élni. 2013 végén az RMDSZ kapitális hibát vétett: a „fekete keddként” elhíresült parlamenti ülésen a frakció együtt szavazott az USL-lel a büntető törvényköny módosítása, a maffiarendszer támogatása mellett (4). Ezzel a parlamenti képviselők történelmi tettet hajtottak végre, rátéve a pontot az i-re. Bekerültek a negatív Ponta-spirálba, és elérték, hogy rájuk is úgy tekintsenek Brüsszelben, mint hiteltelen ágyasokra. Milyen érdekérvényesítő koefficienssel rendelkezhet ezután egy ilyen vezetés? Hogyan érhetnek el valós eredményeket azok, akik önmagukat lejáratták, zsarolhatók, rossz stratégiát követnek, és a nemzetmegvető balliberális szemléletet promoválják?! Csak a nyaka véres – tartja a mondás. 24 év alatt az RMDSZ minden határt átlépett, mely a dâmboviţai mentalitástól elválasztotta. Személy szerint csak remélni tudom, hogy az erdélyi magyaroknak nem lesz több idejük holtvágány-filozófiákban reménykedni, és önsorvasztó hiábavalóságokat szolgálni. Élni akarunk, vagy Góliát morzsáiért könyörögni? Ez itt a kérdés (2014-ben), válasszatok! Lőrinczi Lóránd Jegyzetek: 1 Egy példa: Román világháború (Krónika, 2013. szept. 13.) 2 Részletek: Markó Béla, az EU és az igazság (Krónika, 2013. szept. 6.). 3 Részletek: Mi szükség volt erre? (Krónika, 2013. augusztus 9.) 4 A lépést az EU, az Egyesült Államok, Németország, Nagy-Britannia és Hollandia is kőkeményen elítélte. Krónika (Kolozsvár), lapozás: 1-30 | 31-52
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
